Az alapkutatás számviteli törvény szerinti definíciója a következő:
"Olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül."
Az innovációs járulékkal foglalkozó jogszabály a következő definíciót használja:
"Az általános tudományos és technikai tudásanyag bővítése, amely nem kapcsolódik ipari vagy kereskedelmi célkitűzéshez."
Az ún. Frascati könyvben leíírtak szerint az alapkutatás abból a célból elemez tulajdonságokat, struktúrákat és kapcsolatokat, hogy hipotéziseket, elméleteket állítson fel, vagy törvényszerűségeket állapítson meg, és ezeket igazolja.
Az alapkutatás meghatározásában a bármilyen gyakorlati alkalmazásra tett utalás az értelmezés szempontjából azért nagyon fontos, mert a kutató sem munkája közben, sem a kérdőív megválaszolása idején még nem tudhat semmilyen tényleges alkalmazási lehetőségről.
Az alapkutatási eredményeket általában nem értékesítik, hanem - amennyiben azok publikusak - tudományos folyóiratokban publikálják, vagy az érdekeltek körében szóban ismertetik.
Az alapkutatási területen a kutatók bizonyos mértékig szabadon választhatják meg kutatási céljaikat, ami azt is jelenti, hogy az alapkutatás nem kell, hogy egy cég saját tevékenységének érdekében történjen.
Alapkutatást rendszerint a felsőoktatási intézményekben végeznek, de ugyanúgy folyhat az államháztartási szektor kutatóintézeteiben is.
Az is lehetséges, hogy az alapkutatást valamely nagyobb közérdekű területre irányítják azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szélesebb alkalmazási területeket tárhassanak fel a jövő számára.
A magánszektor vállalkozásai szintén folytathatnak alapkutatást abból a célból, hogy felkészüljenek a következő technológiai fejlesztésre. Példa erre az üzemanyagcella technológiai kutatása. Ez a kutatás ún. célzott alapkutatás, mivel annak a várakozásnak jegyében végzik, hogy az valami olyan általánosabb ismeretanyagot eredményezzen, amelyről valószínűsíthető, hogy alapul szolgálhat felismert vagy várt, jelenlegi vagy jövőbeni problémák megoldására.
Ettől meg lehet különböztetni az ún. tiszta alapkutatást, amelyet a tudományos ismeretanyag gyarapításáért végeznek anélkül, hogy bármilyen hosszú távú gazdasági vagy társadalmi haszon elérésére törekednének, vagy azon igyekeznének, hogy az eredményeket gyakorlati problémák megoldására alkalmazzák, vagy azokat átadnák annak a szektornak, amely felelős az eredmények alkalmazásáért.
Ezen tevékenységek tartoznak tehát az alapkutatás körébe.
