Eladott áruk beszerzési értékének várható összege: 0 Ft
Közvetített szolgáltatások értékének várható összege: 1.000.000 Ft
Anyagköltség várható összege: 2.000.000 Ft
Kutatás-fejlesztés várhatóan elszámolásra kerülő közvetlen költsége: 3.000.000 Ft
Helyi iparűzési adó alapjának várható összege: 100.000.000 - 1.000.000 - 2.000.000 = 97.000.000 Ft.
A K+F költséggel majd csak 2010-ben lehet csökkenteni az innovációs járulék(előleg) alapját.
Innovációs járulék éves várható összege: 97.000.000 * 0,003 = 291.000 Ft
Első és második negyedévben (negyedévenként) fizetendő innovációs járulék összege: 73.000 Ft (72.750 Ft ezresre kerekítve).
A megállapítás határideje ismert, mivel a befizetés határidejénél nem lehet későbbi. Mindig a negyedévet követő hó 20. napjára kell gondolni. Amennyiben az a nap nem munkanapra esik, abban az esetben az azt követő munkanapra.
Amíg az első ízben történő járulékelőleg megállapítása várható adatok alapján történik, a 3. negyedévtől kezdődően már tényszerű adatok adják a járulék alapját. Ezek az adatok az előző évi beszámoló adatai lesznek.
Ha például a járulékkötelezettség 2009-től áll fenn, abban az esetben a 2009-es év 3. negyedévétől kezdődően a 2008-as év beszámolója alapján megállapított iparűzési adóalap egynegyede lesz az innovációs járulékalap negyedévente.
Ezt az alapot a járulékmértékkel szorozva megkapjuk a járulék bruttó összegét. Amennyiben a korábbi évben már lett volna járulékkötelezettség, s ahhoz kapcsolódóan lett volna kedvezmény is, abban az esetben ezen kedvezmény most a járulékelőleg bruttó összegéből is levonható lenne (minden negyedévre a kedvezmény egynegyede), azonban első alkalommal ilyen levonási lehetőség még bizonyosan nem lesz.
Járulékelőlegből kedvezmény csak a kötelezettség első évét követő évtől kezdődően az adott adóévi előlegből vonható le. Így kapjuk meg a nettó kötelezettséget. Amennyiben nem tudunk még kedvezményt levonni, abban az esetben a bruttó és a nettó kötelezettség egymással megegyező összegek lesznek.
A nettó kötelezettséget szorozva a járulékmértékkel, megkapjuk a negyedévben fizetendő járulékelőleg összegét.
Fontos azt is megismernünk, hogy meddig kell a megállapítást elvégeznünk. Ez az időpont aránylag korai, mivel az adóév május 31-ig – naptári évtől eltérő üzleti éveseknek arányosan tolódva – el kell végezni a műveletet, ami elvileg lehetséges, mivel eddigre már az előző évi beszámolónak is el kell tudnia készülni. Lényegében ez az időpont a kötelezettség első évében megelőzi a 2. negyedéves időszakra vonatkozó kötelezettség megállapításának határidejét, mivel arra legkésőbb csak július 20-án lesz szükség.
Most már csak arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy meddig alkalmazható ez az adóelőleg-megállapítási módszer.
A válasz, hogy mostantól mindig ezt kell alkalmazni!
Igen ám, csakhogy úgy kezdtük ezt a bejegyzést, hogy az előleg megállapítása az adóév 3. negyedévétől áll fenn – nos, ettől kezdve ezt minden évben így is kell folytatnunk! Vagyis a 2009-ben megállapított előleget 2009. 3. és 4. negyedévében, továbbá 2010. 1. és 2. negyedévében is alkalmazni kell. 2010. 3. negyedévétől kezdődően pedig a 2009-es beszámoló adataiból kell kiindulnunk.
A későbbi években azzal is számolhatunk, hogy a közvetlenül megelőző évre vonatkozóan igénybe vett esetleges járulékkedvezményt az előlegből is már levonhatjuk, s ezt a megkapott előleg összeget kell negyedelnünk.
A helyi iparűzési adó alapjának általános meghatározása a következő:
A szervezet számviteli beszámolójának eredménykimutatásában szereplő – a számviteli törvényben meghatározott – fogalmak közül kell 2009-ben négyet használni, amelyeken túl 2010-től lehetőség nyílik egy újabb fogalom alkalmazására is.
Az első fogalom a nettó árbevétel. Ezen összeg nagysága lehet legfeljebb az adó alapja, amennyiben egyetlen csökkentési lehetőséggel sem lehet élni.
Szerencsésebb esetben a nettó árbevételt többféle tétellel lehet csökkenteni, ezen tételeket adják a további fogalmak.
Az első ilyen csökkentő tétel az eladott áruk beszerzési értéke, más néven ELÁBÉ. Ez kereskedelemmel foglalkozó szervezeteknél igen jelentős lehet.
A következő csökkentő tétel a közvetített szolgáltatások értéke. Ez egy igen csúszós része a számviteli elszámolásoknak, vigyázzunk, mit számolunk ezen a soron, mivel az alkalmazási lehetőség szűkebb, mint az elsőre látszik. Minden olyan szervezet, amely bevételét olyan szolgáltatásból szerzi, amely szolgáltatás egy részét – vagy akár egészét – kiszervezi, azaz mással láttatja el, és az ő szolgáltatását egyben tovább is számlázza ügyfele felé, továbbá minden, a jogszabályokban előírt dokumentumot a megfelelő tartalommal és formában elkészíti, közvetített szolgáltatást nyújt. Az egyéb esetek kiesnek ezen fogalom köréből.
A harmadik – és egyben a 2009-ben alkalmazható csökkentő tételek közül az utolsó – az anyagköltség.Vigyázat, az igénybe vett szolgáltatást is tartalmazó anyagvásárlásból csak az anyagvásárlás része számolható itt el.
A nettó árbevétel csökkentő tételekkel redukált része lesz az adóalap.
2010-től újabb csökkentő tétellel egészül ki a paletta. Ez pedig nem más, mint az K+F költségek elszámolt közvetlen költsége. Ugyanarról a tételről van szó, mint a társasági adó adóalap csökkentésre vonatkozó részénél, s az alkalmazás feltételei is ugyanazok. Amennyiben tehát K+F költség jogcímén a társasági adó alapja csökkenthető, akkor bizonyosan csökkenthető az innovációs járulék alapja is.
Első közelítéssel az innovációs járulék alapja megegyezik – az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő – helyi iparűzési adó alapjával.
Tekintettel arra, hogy az iparűzési adó alapjának meghatározásakor többféle lehetőség közül is van mód választani, ezért fontos tisztázni, hogy ezek közül csak az általános adóalap meghatározás alkalmazható – az egyszerűsített nem. Az alap meghatározása azonban az innovációs járulék alanyainak nem fog többletfeladatot jelenteni, mivel ők az iparűzési adó alapjának egyszerűsített meghatározását úgysem alkalmazhatják s az iparűzési adó kötelezettség miatt annak alapját úgyis mindenképpen meg kell állapítaniuk.
Tekintve, hogy az innovációs járulékot nem a helyi adóhatóságoknak kell befizetni – hanem a központi költségvetésnek –, így a járulék megosztásának a fogalma – a helyi iparűzési adó megosztására vonatkozó szabályokkal szemben – nem ismert, így nem is kell ennek alkalmazási kényszerével sem számolni.
S kiegészítésül még egy apró egyszerűsítés: az ideiglenes iparűzési tevékenység után nem kell innovációs járulékot fizetni, szemben az iparűzési adóval.
Tekintve, hogy a szervezet ez esetben már nem első ízben állapít meg járulék előleget, így legkorábban az első kötelezettséget jelentő év harmadik negyedévére vonatkozóan kell előleget megállapítania.
A járulék megállapítása ugyanúgy alap és mérték szerint történik. A mérték változatlan, az alap azonban más lesz.
A kötelezettség első (vagy újbóli első) évének első két negyedévére vonatkozó kötelezettségének megállapításáról lesz szó ebben a bejegyzésben. Valamennyi ezt követő negyedév kötelezettségének (legyen az akár a második év első és második negyedéve) megállapítása már másfajta módon fog történni.
Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, a kezdet az innovációs járulékkötelezettségek teljesítése terén is valamivel több rákészülést igényel.
A járulék(előleg) mértékével nincs semmi különösebb számolási nehézségünk.
A járulékelőleg alapjának első ízben történő meghatározása már több figyelmet érdemel.
Annyit látnunk kell, hogy a kötelezettség nem keletkezik év közben. Ebben a legtöbb adó- és járulékfajtától különbözik ez a járuléknem.
Az innovációs járuléknál általános szabály, hogy járulék előleget minden negyedévre külön-külön meg kell állapítanunk. Ebből az következik, hogy az előleg első ízben az első negyedévre vonatkozóan keletkezik.
Kis ismétlés egy példán keresztül: amennyiben a jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságot 2009-ben jegyezték be, abban az esetben 2010. első negyedévére vonatkozóan kell első ízben járulékelőleget megállapítani.
Ezen előleg a várható éves járulékkötelezettség alapul vételével állapítható meg. A várható eredményeken alapuló előleg meghatározás csak az első két negyedévhez kapcsolódóan történik.
Ennek az éves várható járulékkötelezettségnek az alapja egyszerűen szólva megegyezik a helyi iparűzési adó várható alapjával. Ennek ismeretében az értéket szorozva a járulékmértékkel, megkapjuk az éves várható ún. "bruttó" innovációs járulék kötelezettséget.
Ebben a bejegyzésben csupán említés szinten érintjük, de léteznek ún. „járulékkedvezmények”. Ezekkel is lehet előre kalkulálni, és amennyiben tényleg várhatóak, levonhatjuk a várható bruttó kötelezettségből. A különbség lesz az ún. "nettó" kötelezettség, amelyet negyedelve megkapjuk az első két negyedéves előleg egyenkénti összegét.Az értékeket ezer forintra kerekítve kell megállapítanunk. A kerekítés szabályait az adózás rendjéről szóló törvényben írtaknak megfelelően kell alkalmaznunk.
Az innovációs járulékkal első ízben a járulék előlegének megállapításához kapcsolódóan találkozhatunk kézzel foghatóan.
Az előleg megállapításának más és más módját kell követnünk attól függően, hogy szervezetünk első ízben kell, hogy fizesse a járulékot vagy már többedik alkalommal.
Általános szabályszerűség, hogy a megállapítás a járulék alapjának és mértékének használatát minden esetben igényli.
Az innovációs járulék kötelezettség tekintetében fennállnak azok az adózás rendjének megfelelő eljárási kötelezettségek, amelyek más adó- és járuléknemeknél is fennállnak. Ilyenek az adóelőleg- és adó-megállapítással, adóelőleg- és adóbevallással, adóelőleg- és adóbefizetéssel, adó-visszaigényléssel, adóellenőrzéssel összefüggő kötelezettségek.
Azok a vállalkozások tartoznak ebbe a kategóriába – az innovációs járulék kötelezettség meghatározása szempontjából –, amelyek az üzleti évük első napján már elfogadott számviteli törvény szerinti beszámolójukban foglaltak szerint minimum 50 fő foglalkoztatotti létszámmal vagy 10 millió eurónak megfelelő forintösszegnél magasabb mérlegfőösszeggel és éves nettó árbevétellel rendelkeznek.
A 2009. adóévre a 2007-es, a 2010. adóévre pedig a 2008-as üzleti évre vonatkozó beszámoló megfelelő adatait kell figyelembe venni.
Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt.). Jogi személyiségű gazdasági társaság a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és a részvénytársaság (rt.).
Ezen társaságoknak több alfajuk is létezik (pl. nonprofit kft, európai részvénytársaság). Ezek mind ugyanúgy gazdasági társaságok.
Egyszerű közelítéssel az innovációs járulék megállapítására kötelezett adóalanyok a közép- és nagyvállalkozások, jogelőd nélküli alakulásukat követő teljes adóévtől (cégbejegyzés évét követően).
Ha az Ön cége nem tartozik közéjük, akkor innovációs járulék kötelezettsége sem keletkezik.
Látnia kell azonban, hogy amint a jövőben cége oly mértékben növekszik, hogy minimum a középvállalkozás szintjét eléri, attól fogva, ameddig a meghatározásban foglaltak jellemzőek maradnak, az Ön cége is kötelezetté válik az innovációs járulék megállapítására, bevallására, megfizetésére. Apró, de fontos információ, hogy év közben nem lehet sem az innovációs járulék alanyává válni, sem az alanyiságból kikerülni.
Amennyiben az Ön vállalkozásának székhelye az üzleti év első napján nem Magyarországon van, abban az esetben nem alanya az innovációs járuléknak.
Ha az Ön vállalkozása valami miatt nem tartozik a számviteli törvény (2000. évi C. tv.) hatálya alá, ugyancsak nem alanya az innovációs járuléknak.
Nem alanya abban az esetben sem, ha az Ön szervezete nem gazdasági társaság, vagy gazdasági társaság ugyan, de közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság.
A Frascati kézikönyv javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára.
A könyv elkészítését és időszakos frissítését az OECD koordinálja, a magyarországi vonatkozásokkal a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (továbbiakban: NKTH) foglalkozik. Az NKTH többek között a kézikönyv teljes szövegének magyarra történő lefordításáról gondoskodott.
A kézikönyv előszavában olvashatjuk, hogy az OECD 1963 júniusában rendezte meg a kutatás és fejlesztés (K+F) statisztika nemzeti szakértőinek találkozóját az olaszországi Frascati városban lévő Villa Falcioneriben. E találkozó eredményeként született meg ezen könyv első hivatalos változata. Ezt több következő kiadás követte, a jelenlegi kiadvány a hatodik kiadás.
A jelen kiadás arra törekszik, hogy megszilárdítsa a különféle módszertani ajánlásokat és irányelveket, különös tekintettel a szolgáltatási szektor K+F statisztikájának tökéletesítésére, valamint a K+F emberi erőforrásokra vonatkozó adatok részletesebbé tételére.
A mai K+F statisztikák a Frascati kézikönyvön alapuló felmérések módszeres fejlesztésének eredményei, és ma már az OECD-tagországok statisztikai rendszerének részét alkotják.
Mindamellett, hogy ezen jelentős vívmányokat is messzemenőleg tiszteletben tartjuk, a K+F adókedvezmények optimális kihasználása érdekében jelen könyv tartalma elsősorban azért lényeges az Ön és cége számára, mivel ezen kézikönyvben megfogalmazott ajánlások tekinthetőek a K+F területek és az azon kívül található tevékenységek, szolgáltatások elhatárolásának leginkább hivatalos forrásaként.
Ennek jelentősége abban áll, hogy segítséget nyújt az Ön cégében – a jelenben vagy jövőben – végbemenő tényleges K+F tevékenységeknek, illetve azok költségeinek számbavételében, amelyek az adózással összefüggő kedvezmények nagyságát mutatják meg.
A kézikönyv a K+F nemzetközileg elfogadott definícióival és tevékenységei osztályozásával hozzájárul a tudomány- és a technológiapolitika legjobb gyakorlatáról folyó kormányközi eszmecseréhez.
Ennek megfelelően Magyarország szakhatóságai is ezen kézikönyv alapján bírálják el a tevékenységek K+F voltát.
Kiegészítésképpen még érdemes tudnia róla, hogy e könyv nemcsak egy önmagában álló kiadvány, hanem az ún. „Frascati család” egy tagja, amely módszertani kézikönyvek egész sorát jelenti. Ezek között szerepelnek kézikönyvek a K+F-ről (Frascati kézikönyv), az innovációról (Oslo kézikönyv), az emberi erőforrásokról (Canberra kézikönyv), a technológiai fizetési mérlegről és a szabadalmakról, mint tudományos és technológiai (TéT) mutatókról.
Az innovációs járulék kötelezettség csökkentésével összefüggésben a következő definíció alkalmazását írja elő jogszabály:
„kísérleti (pre-kompetitív) fejlesztés: az alkalmazott kutatás eredményének tervekbe foglalása, azaz új vagy továbbfejlesztett termékek, eljárások, szolgáltatások tervezése (idetartozik a kereskedelmi felhasználásra nem kerülő prototípus elkészítése is). Nem minősül kísérleti fejlesztésnek a termékeken, termelési eljárásokban, folyamatokban, létező szolgáltatásokon végzett rutinszerű változtatás, még ha az az adott termék, eljárás, folyamat vagy szolgáltatás fejlődését is eredményezi.”
Az egyéb adókötelezettségekkel kapcsolatban (társasági adó, utoljára a 2009-es adóévre vonatkozóan a különadó, továbbá 2010-től kezdődően a helyi iparűzési adó) a számviteli törvény definícióját kell alkalmazni, amely a következőképpen szól:
„kísérleti fejlesztés: olyan a kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása”.
A Frascati könyv ehhez még annyit tesz hozzá, hogy a kísérleti fejlesztés módszeresen végzett tevékenység, amely a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatból szerzett ismeretanyagból merítve, új anyagok, termékek vagy eszközök előállítására, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetésére, valamint a már előállított vagy bevezetett
ilyen termékek, eszközök stb. lényeges továbbfejlesztésére törekszik.
A társadalomtudományok terén a kísérleti fejlesztés olyan eljárásként határozható meg, amelynek célja a kutatás során szerzett ismeretek gyakorlati programokká alakítása, beleértve a tesztelési és értékelési célú demonstrációs projekteket is. A könyvben az is megjegyzésre kerül, hogy ez a kategória a humán tudományok területén kevéssé vagy egyáltalán nem értelmezhető.
Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés közül a nem főtevékenységként K+F-et végző szervezetek gyakorlatilag minden esetben a kísérleti fejlesztést részesítik előnyben.
Két hazai jogszabályban is találunk meghatározást az alkalmazott kutatás fogalmára. A számviteli törvény szerint alkalmazott kutatás az:
„új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek”.
Az innovációs járulékkal foglalkozó törvény ennél kicsit bővebben fogalmaz, s azt is írja, hogy a fogalom a törvény alkalmazásában értelmezendő a következő módon:
„új tudásanyag megszerzésére irányuló kutatás, amelynek célja, hogy az így megszerzett tudásanyag felhasználható legyen új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, illetve jelentős javulást eredményezzen a már meglévő termékekben, eljárásokban vagy szolgáltatásokban”.
A fogalom egész pontosan ipari vagy alkalmazott kutatás. Jelentősége abban áll, hogy könnyebbé teszi egy kutatásfajta alkalmazott kutatásként való besorolását.
Ezen ismeretek birtokában még nem lehetünk biztosak abban, hogy kutatásunk vajon alkalmazott kutatásnak minősül-e.
Ennek tisztázásához segítségül hívhatjuk az ún. Frascati könyv által tartalmazott konkrétabb meghatározást.
E szerint az alkalmazott kutatás – az alapkutatáshoz hasonlóan – olyan eredeti vizsgálatot jelent, amelyet új ismeretanyag szerzése érdekében végeznek. Ez azonban elsődlegesen már egy gyakorlati cél elérésére vagy célkitűzés megvalósítására irányul.
Az alkalmazott kutatás kétféle fajtáját ismerteti a könyv: elsősorban az alapkutatás eredményeinek lehetséges hasznosítását, másodsorban valamely speciális és előre kitűzött cél eléréséhez új módszerek vagy eljárások meghatározását szolgálhatja az alkalmazott kutatás.
E kutatás bizonyos konkrét problémák megoldása érdekében egyaránt kiterjed a meglévő tudományos ismeretanyag számbavételére és annak céltudatos bővítésére. A vállalkozási szektoron belül az alap- és az alkalmazott kutatás közötti különbségtétel gyakran egy új projekt létesítésében nyilvánul meg, amelynek célja az alapkutatási programok ígéretes eredményeinek feltárása.
Mindebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között kapcsolat fedezhető fel, s hogy előbbi megléte utóbbi bemeneti feltételeként szolgál.
Felhasználói szempontból az alkalmazott kutatástól elsősorban azt várják, hogy eredményei egyetlen vagy korlátozott számú termék, eljárás, módszer vagy rendszer esetében legyenek hasznosak. Az alkalmazott kutatás az ötleteket gyakorlatban használható formába önti. Az alkalmazott kutatásból származó ismereteket vagy információkat gyakran szabadalmaztatják, de titkosnak is minősíthetik.
Mielőtt konkrét kérdés fogalmazódna meg Önben, arra buzdítom, használja a blog keresőjét, könnyen lehet, hogy hamarosan meg is kapja a választ kérdésére valamelyik bejegyzésben.
Ha mégsem, abban az esetben írja meg kérdését ide:
cs.kecskes(x)gmail.com
(az "x" a spamek elleni védelmet szolgálja, a hibátlan küldéshez cserélje @-ra).
Az alapkutatás számviteli törvény szerinti definíciója a következő:
"Olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül."
Az innovációs járulékkal foglalkozó jogszabály a következő definíciót használja:
"Az általános tudományos és technikai tudásanyag bővítése, amely nem kapcsolódik ipari vagy kereskedelmi célkitűzéshez."
Az ún. Frascati könyvben leíírtak szerint az alapkutatás abból a célból elemez tulajdonságokat, struktúrákat és kapcsolatokat, hogy hipotéziseket, elméleteket állítson fel, vagy törvényszerűségeket állapítson meg, és ezeket igazolja.
Az alapkutatás meghatározásában a bármilyen gyakorlati alkalmazásra tett utalás az értelmezés szempontjából azért nagyon fontos, mert a kutató sem munkája közben, sem a kérdőív megválaszolása idején még nem tudhat semmilyen tényleges alkalmazási lehetőségről.
Az alapkutatási eredményeket általában nem értékesítik, hanem - amennyiben azok publikusak - tudományos folyóiratokban publikálják, vagy az érdekeltek körében szóban ismertetik.
Az alapkutatási területen a kutatók bizonyos mértékig szabadon választhatják megkutatási céljaikat, ami azt is jelenti, hogy az alapkutatás nem kell, hogy egy cég saját tevékenységének érdekében történjen.
Alapkutatást rendszerint a felsőoktatási intézményekben végeznek, de ugyanúgy folyhat az államháztartási szektor kutatóintézeteiben is.
Az is lehetséges, hogy az alapkutatást valamely nagyobb közérdekű területre irányítják azzal a nem titkolt szándékkal, hogyszélesebb alkalmazási területekettárhassanak fel a jövő számára.
A magánszektor vállalkozásai szintén folytathatnak alapkutatást abból a célból, hogy felkészüljenek a következő technológiai fejlesztésre. Példa erre az üzemanyagcella technológiai kutatása. Ez a kutatás ún. célzott alapkutatás, mivel annak a várakozásnak jegyében végzik, hogy az valami olyan általánosabb ismeretanyagot eredményezzen, amelyről valószínűsíthető, hogy alapul szolgálhat felismert vagy várt, jelenlegi vagy jövőbeni problémák megoldására.
Ettől meg lehet különböztetni az ún. tiszta alapkutatást, amelyet a tudományos ismeretanyag gyarapításáért végeznek anélkül, hogy bármilyen hosszú távú gazdasági vagy társadalmi haszon elérésére törekednének, vagy azon igyekeznének, hogy az eredményeket gyakorlati problémák megoldására alkalmazzák, vagy azokat átadnák annak a szektornak, amely felelős az eredmények alkalmazásáért.
Ezen tevékenységek tartoznak tehát az alapkutatás körébe.
A csökkentésre mindenkinek lehetősége van, a vállalkozás jogi formájától, méretétől, tevékenységétől és egyéb adottságaitól függetlenül!
A lehetőség feltételeként a cégnek kutatást vagy fejlesztést kell végeznie, avagy ilyen szolgáltatást kell megrendelnie.
Ez pontosan kifejezve annyit jelent, hogy a cég a saját tevékenységéhez kapcsolódóan (2009. évre vonatkozóan még bármilyen más témában is) ún. "alapkutatást", "alkalmazott kutatást" vagy "kísérleti fejlesztést" kell, hogy végezzen, ami abban is megnyilvánul, hogy ilyen jellegű költségei avagy beszerzései keletkeznek. A költség keletkezése annyit jelent, hogy az adóévben eredményt befolyásoló tételként kimutatásra került a cég könyvelésében. A pénzügyi teljesítés nem előfeltétel.
A helyi iparűzési adó alapját a 2010-es adóévtől kezdődően csökkenthetik a K+F költségek, beruházások.
Ha az Ön cége alanya a társasági adónak vagy a helyi iparűzési adónak – ez szinte mindenki cégére jellemző –, már hasznára válhat, ha ezt a blogot böngészi. Ha ezen kívül még az innovációs járuléknak is alanya, akkor biztosíthatom, hogy a legjobb helyen jár!
Ha többre kíváncsi, olvasson tovább!
Azon túl, hogy bármely cég kutatással vagy fejlesztéssel ki tudja használni a társasági és a helyi iparűzési adó alapjának csökkentésére, valamint a társasági adó - adókedvezmény formájában történő - csökkentésére vonatkozó lehetőséget, az innovációs járulék alanyai nemcsak, hogy ezen kötelezettségük csökkentését érhetik el - akár a nulláig -, hanem számukra - összegét tekintve - a társasági és iparűzési adó alapjának, illetve akár összegének a csökkentése is igen magas adómegtakarítást jelenthet!
Ne hagyja elveszni ezeket a lehetőségeket, hanem éljen velük!
